Sokáig kerestem azt a helyet, ahová én magam is örömmel járnék gyógytornára és rehabilitációra. Az évek során számos hellyel és szemlélettel találkoztam. Sok értékes tapasztalatot kaptam, ugyanakkor voltak olyan hiányérzetek is, amelyek egyre erősebben fogalmazódtak meg bennem.
Hiányzott a nyugalom. Hiányzott az idő. Hiányzott a tér, ahol valóban meg lehet érkezni. Egy hosszú nap után nem újabb zajra és nyüzsgésre volt szükségem. Hanem csendre. Arra vágytam, hogy csak én és a gyógytornászom legyünk jelen.
Aztán rájöttem valamire. Arra, hogy a gyógytorna számomra nem csupán mozgás. Hanem egy érinthetetlen pont a napban. Egy olyan rituálé, amely ugyanolyan természetes részévé vált az életemnek, mint másnak a reggeli kávé. Feltölt, megnyugtat és örömet ad.
Mert amikor valami valóban a helyére kerül, már nem kötelességnek érezzük. Hanem olyasminek, ami fontos számunkra.
Aztán egy nap megfogalmazódott bennem egy egyszerű gondolat:
Mi lenne, ha megpróbálnám létrehozni ezt a helyet?
Így született meg a Kicsi Rigó Rehabilitációs Ház. Ahol a szakmai tudás és az emberi kapcsolatok kéz a kézben járnak.